1955

Az ötvenes évek közepén némi enyhülés állt be a nemzetközi kapcsolatokban. 1955 májusában aláírták az osztrák államszerződést, a megszálló csapatok, köztük a szovjetek, elhagyták a semleges Ausztria területét. A moszkvai hatalmi harcban nyerésre álló Hruscsov pártfőtitkár Belgrádba utazott és látványosan kibékült Tito marsallal. A jugoszláv vezetés 1945 után elsőként épített ki szovjet mintájú rendszert a Szovjetunión kívül, de meg kívánta őrizni nemzeti függetlenségét, s ezért még a Sztálinnal való szakítást is vállalta. 1955. júliusában Genfben találkoztak a négy nagyhatalom (az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió) vezetői. Kilenc év, Potsdam óta ez volt az első nagyhatalmi csúcstalálkozó. Az Egyesült Államok elnöke felvetette a kelet-európai országok helyzetét, de Hruscsov erről nem volt hajlandó tárgyalni. Még abban évben Moszkvába látogatott Adenauer nyugatnémet kancellár, a következő évben Hruscsov Londonba utazott. Az enyhülést végigkísérték a konfrontáció elemei. 1954-ben Nyugat-Németország tagja lett az 1949-ben alapított NATO-nak. 1955-ben aláírták a Varsói Szerződést, amelynek keretében szovjet parancsnokság alá helyezték a kelet-európai országok hadseregeit. A szovjet csapatok a szerződés értelmében Magyarországon maradtak azután is, hogy kivonultak Ausztriából.

Az ötvenes évek közepén felgyorsult a hagyományos gyarmatbirodalmak bomlása. A világpolitikában új szereplők jelentek meg. Közülük a legnagyobb tekintélyre India és Egyiptom tett szert. 1955 áprilisában az indonéziai Bandungban 29 afroázsiai ország csúcsértekezletén elfogadták az ún. Pancsa Sila-t, a nemzetközi kapcsolatok öt alapelvét (nemzeti függetlenség, szuverenitás, egyenjogúság, területi sérthetetlenség és belügyekbe való be nem avatkozás). Az öt alapelvet elfogadta a kommunista Kína, Jugoszlávia, sőt, 1955 végén Hruscsov indiai látogatása során a szovjet kormány is. Az egykor a háborúban vesztes, most szovjet csatlós országokat – köztük Magyarországot – 1955 végén felvették az Egyesült Nemzetek Szervezetébe.

1956 februárjában, a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán Hruscsov kijelentette, hogy a háború nem elkerülhetetlen, a két világrendszer békés versenyben élhet egymással. Titkos beszédében bírálta Sztálin hibáit és bűneit. E beszéd szövegét hamarosan leadták a nyugati rádiók, és az úgynevezett ballon-akciókkal Magyarországra is eljutott

Magyarországon Nagy Imre 1955-ös bukása csalódást keltett a társadalomban, a nemzetközi élet fejleményei viszont reményt. Sokan hallgatták a nyugati rádiók adásait, elsősorban a Szabad Európa Rádiót. Ennek programja azt sugallta, hogy a Nyugat, főleg az Egyesült Államok mindent megtesz a „rab népek” felszabadításáért.

Nagy Imre leváltása után nem gyakorolt önkritikát, hanem belső ellenzékbe vonult. Személye körül hamarosan kiábrándult kommunista értelmiségiekből álló politikai csoport verbuválódott.

Bezár